Hephaistos nyomában - kovácsoltvas tárgyak a WLADIS Galériában

Wladis Galéria, 1055 Budapest, Falk Miksa utca 13., telefon: (06 1) 354 0834, e-mail: info@wladisgaleria.hu, honlap: http://www.wladisgaleria.hu/

A WLADIS Galéria kiállítása ezúttal olyan anyagra és készítésmódra fókuszál, mely hosszú időre határozta meg az emberi tárgykultúra történetét. A vas szerszámok elterjedése mindenfajta anyag megmunkálását, a föld művelését, a természet (és más népek) leigázását, hasznos és gyilkos eszközök gyors, nagymennyiségű készítését jelentette.

Mára úgy tűnik jelentősége elhalványult. A kovácsolás rezervátumi tevékenységgé, turisztikai bemutatók zajos színfoltjává vált, mivel látványos, archaikus rítus. Az izzó vas, pattogó szikra, a kormos-csatakos férfitestek furcsa tánca, az üllőn pengő kalapácsok szinkópája vonzó-borzongató látvány. Hogy megfejtsük miért degradálódott ez a nemes mesterség, a tárgyak vizsgálatán juthatunk valamilyen következtetésre.

A legszembeötlőbb sajátossága a kovácsolásnak, hogy a munkába vett vasdarab lényegében változatlan mennyiségben alakul át tárggyá a megmunkálás során. Tehát az anyag folyamatos átcsoportosítása történik, elvétel, vagy hozzáadás nélkül. Mit jelent ez? A kovácsolás szigorúan lineáris folyamat, visszalépni, próbálgatni, töprengeni nem lehet, a vas izzik, és mint tudjuk „addig üssük amíg meleg”.

Másik fontos sajátossága a kovácsolásnak, hogy négy, de inkább hat kezet igényel, beszédre nincs idő, mindenki tudja a dolgát. Ezért aztán szigorú a hierarchia, fegyelem, irányítás és engedelmesség. Ez csak zárt közösségekben lehetséges hosszú tanulás, sok pofon árán jut el az inas előbb segéddé, aztán (ha van ideje, türelme, szerencséje) mesterré. Ez mind ellentmond individualizálódott, felgyorsult társadalmunk, életmódunk, környezetünk igényeinek. És még valami: Ahogy a tárgyalkotásnak ez az egyszerűségében is bonyolult módja fokozatosan kiszorul mai civilizációnkból, maguk a tárgyak is megszűntetik önmagukat, elrozsdásodnak…Visszatérnek oda, ahonnan vétettek. A földbe.