A halasi csipke rövid története

Anna Antikvitás - Bujanovics Anna, 1055 Budapest, Falk Miksa u. 18., telefon: (06 1) 302 5461, e-mail: bujanovicsanna@t-online.hu,

A halasi csipke készítés alapjainak fő megteremtője a kiskunhalasi gimnáziumban tanító, erdélyi származású, Dékán Árpád rajztanár volt, ő eme nemes kincs megálmodójaként, nem csak gyűjt, hanem tervez is, édesanyja nem kis unszolásának eleget téve és számítva annak anyagi támogatására is. Anyja családjában hagyományos a csipke szeretete és ő maga is átlagon felüli kézimunkázó hírében állt.

Dékán tervei megvalósításához 1902-ben, Markovits Máriát kérte fel, kinek nem csak kiváló minősítésű oklevele, de rendkívüli gyakorlata alapján mesteri cím elnyerése is kiérdemelt volt. Első, elvállalt unkáján hetekig dolgozott, kísérletezett, melynek eredményeképpen megszületett az új magyar csipke, ezt követően a mesternő vezetése alatt alakult meg az első kiskunhalasi nőegylet csipkeverő műhelye.

Első kiállításon aratott sikerük 1902 karácsonyán az Iparművészeti Múzeumban volt, amikor is az egész kollekciót maga a múzeum vásárolta meg. A Markovits Mária által készített csipkelegyezőt, a magyar állam Alice Rooseveltnek az Egyesült Államok elnöke lányának ajándékozta. 1904-ben a csipkeverő műhely 2000 koronás kereskedelmi nagydíjat kapott, majd az ez évi világkiállításon grand prix-vel jutalmazták – az egész kollekciót az USA vásárolta meg. Ezek után a halasi csipke műhelye Pestre költözött, Dékán Árpád vezetése és felügyelete alatt. Dékán 1911-ben kivált az Iparművészeti Társulatból.

Utolsó szenzációt keltő munkája, Zita királyné csipketarsolya és a király csipketerítője, melyeket Markovits Mária készített el. Az első világháború után, 1917-ben a műhely ideiglenesen megszűnt, utána Markovits Mária mellé Stephanek Ernő állt, ki Dékán helyett is segíteni, és felkarolni próbálta őt. Tervei a kezdeti szecesszióból egy idő után, a barokkos vonalvezetésbe csapnak át, díszítő elemeit úgy a folklórból, mint a magyar úrihímzések motívumvilágából meríti. 1932-ben Stephanek és Markovits nagy volumenű megrendelést kap a magyar államtól, Mussolini csipketerítőjének elkészítésére, mely 5 csipkeverő asszony közreműködésével 3 hónapig tartott.

1935-ben megalakul a Csipkeház, 1937-ben, ’38-ban, ’40-ben sorra nyerik a világkiállításokat. 1937-ben Julianna holland trónörökös a magyar államtól nagy méretű halasi csipketerítőt kap nászajándékba.

A második világháború után a Csipkeházat csak 1954-ben tudták üzemképessé tenni – Markovits Mária halála után pár héttel – de ennek ellenére ’58-ban Molnár Béla, iparművészeti főiskolai tanár csipketerveinek köszönhetően a halasi csipke Brüsszelben ismét a grand prix díjat nyeri.

Drágább az aranynál, a világ legfinomabb cérnájából varrják, méltó rá, hogy nemzeti kincsként valamennyien megismerjük, és otthonunkban méltó helye legyen.